Petike, mi volt ma a neten?

na de ki az a simicska lajos?

a mivoltmaaneten mikroblogot rendszeresen olvasók számára biztos feltűnt már, hogy milyen sokat fordul elő simicska lajos neve errefele. ugyanakkor ha gyakran olvastok más magyar sajtótermékeket is, feltűnhetett az a finom disszonancia is, hogy említett úriemberről máshol bizony nagyon keveset és csak elvétve írnak. szerintem ennek borzasztó egyszerű oka van, az újságírók nem akarják hihetetlen száraz és szürke cikkekkel terhelni az izgalmakra vágyó olvasóikat. hogy hozzak egy friss példát is, itt van pethő andrás nyomasztóan unalmas origós cikke még a múlthétről, cégnyilvántartásokban turkálni meg vállalatok igazgatótanácsainak tagjait ellenőrizgetni, hát komolyan kit érdekel az ilyesmi, megértem ha a hazai sajtó fanyalog ettől a műfajtól. ugyanakkor kicsit talán javulhatna a helyzet, ha sikerülne simicska lajost, mint Embert közelebb hozni a hírfogyasztókhoz. nekem ugyanis meggyőződésem, hogy ő nem az a teljesen a háttérbe simuló keresztapa, mint azt sokan gondolni szeretik, hanem olyasmi figura, mint hitchcock volt, hogy ugyan szereti kívülről ráncigálni a szálakat, de azért nem bírja ki, hogy ne tűnjön fel minden filmjében legalább pár képkocka erejéig. ez általában is jellemző a magyar oligarchiákra, nyerges zsolt például nemrég szerezte ezt a kicsit deformált, de azért még használható németh lászlóné emberi bőrjelmezt, amibe belebújva mostmár közvetlenül is résztvehet kormányüléseken és nem kell otthonából magányosan kasmírköntösében üldögélve konyakozva kihangosítva hallgatnia, hova röpködnek a költségvetési milliárdok. szóval az alaptétel az, hogy simicska lajos biztos sokkal gyakrabban jön velünk szembe, mint azt gondolnánk,csak egyszerűen nem tudjuk hogy nézhet ki, és ezért nem ismerjük fel. ezért most elindítok egy találgatáslavinát, összeszedtem a hirtelen felmerülő legvalószínűbb jelölteket, hogy kicsoda is valójában simicska lajos: 

1) sportszeletreklámos raszta arc

tökéletes álca, erre aztán ki gondolna! ez amúgy egy meglehetősen jóindulatú olvasat, hiszen eszerint nem egy hidegen számító bűnöző elme áll a magyarországi nagybefektetések mögött, hanem egy csetlőbotló jószándékú idióta, aki csak véletlenül rossz papírt ír alá és ezért lehetetleníti el a magyar hirdetési piac háromnegyedét meg ügyetlenül egy arcába csapódó gereblye miatt esik úgy rá a klaviatúrára, hogy minden autópályaépítés költségébe véletlenül egy nullával több kerül. ráadásul ha ezt felfednék, mekkora koki lenne már a fideszt rendszeresen rasszizmussal vádoló baloldali sajtónak, ki merné ezt mégegyszer felvetni, ha látnák hogy egy színesbőrű férfi ráncigálja kénye-kedve szerint a kormányzópárt összes képviselőjét!

2) marczinka csaba

az ember, aki nélkül nincs kulturális rendezvény budapesten. legyen szó felolvasóestről vagy kiállításmegnyitóról, csaba biztos hogy ott van! márpedig minden rendes oligarchia ismérve, hogy szeret mecénás szerepben tetszelegni. az ügyesen kiválasztott hajléktalanimidzs minden gyanú fölé helyezi lajosunkat, aki így a gazdasági élet szereplői után könnyedén férkőzhet közel a kulturális elithez is. ráadásul tudjuk milyen az, ha valakit elkap a gépszíj, egy eredményesen összerakott cégbirodalom kiépítése kialakít olyan szerzési reflexeket az emberben, hogy nagyon nehezen tudna csak nemet mondani az ingyen pogácsára. 

3) szolnok városa

mármint nem a lakossága, hanem maga a város, kicsit mint lem solaris című scifijében, egy eleven-élő organizmus. nem tudom mit tudtok szolnokról, én pl. nem sokat, soha nem jártam még ott, de egyáltalán nem lepne meg ha kiderülne, hogy valójában az egész város csupán simicska lajos agyának fizikai kivetülése, amely képes aztán tektonikus hullámzásokkal manipulálni a döntéshozókat különféle közbeszerzések elbírálásánál. hogy mennyire nem légből kapott ez az ötlet, ahhoz elég megnézni kiket is ismerünk, mint szolnoki származású polgárokat: simicska, nyerges, copy con. na ugye?!

4) magyarország lakossága

mármint hogy simicska lajos nem is létezik, hanem tízmillióan hozzuk összes közösen, kollektív fenomén, a mindennapi aprócseprő kis félrenézések, ‘á ez nem is korrupció, mindenki így csinálja, így gyorsabb’ jellegű magyarázkodások világának eredménye, az a hozzáállás szüli, hogy teljesen mindegy mi történik a társadalommal, mindaddig amíg a mi kis kertünket nem önti el teljesen a külső gaz, az okozza, hogy annyira bántóan sok mindent örököltünk a szocializmusból, amit úgyfest sehogy se tudunk magunk mögött hagyni, kapzsi reflexeket, lelkes kárörömöt mások bajain, zsigeri iszonyt mindentől, ami nem kecsegtet magánérdekek azonnali kielégítésével, a közép és hosszútávú tervezés teljes hiányát. ez persze nem egy túl derűs perspektíva, de legalább a sajátunk és már úgyis hozzászoktunk.

természetesen nagyon örülök replykben további tippeknek, de az olcsó poénkodástól kíméljetek meg, ahogy széles gáborral, úgy bizony simicska lajossal sem kéne viccelődni!?%?+/%