lesz majd rendes beszámoló is a documentáról, csak még túl friss az élmény és ezért nehéz lenne bármit írni róla hirtelenjében. az biztos, hogy nagyon intenzív élmény volt, négy napon át kora reggeltől estig mászkálni ebben a pécs méretű városban, amelyet öt évente egyszer száz napra teljesen elfoglal a kortárs képzőművészet. nem csak az, hogy a középületekben és a kiállítóterekben a világ aktuálisan vezető művészeinek termékei láthatóak, hanem hogy a város minden porcikáját áthatja a documenta, a pékség kirakatától a hamisítvány lewis farmereket áruló bazár ajtajáig mindenhol valami képzőművészethez kapcsolódó hirdetés, plakát, tényleg nagyon bizarr az egész.
ami most szembeötlő volt, válogatván facebookra a fényképeket, hogy mennyire alkalmatlanok a fényképek visszaadni azt, ami ott igazán erős. és nem csak azért, mert egy szar fotós vagyok, szar géppel (bár mindkettő tagadhatatlan), hanem azért is, mert a legerősebb élmények végig hangok és szituációk formájában jöttek szembe, legtöbbször teljesen váratlanul. holnap majd belevágok itt egy top5 élmény posztba, egyszerűen mert annyi csodálatos dolog támadt ott rám, hogy még darabig úgyis a hatása alatt leszek ezeknek, most meg csak kesergek, hogy haza kellett jönnöm, miközben ilyen erőltetett menettel is jó, ha a 70%-át tudtam bejárni az egésznek
kurvaranincssemmianeten@gmail.com
